Amint reggel kinyitottam a szemem, és konstatáltam, hogy lélegzem, mozog minden testrészem, látni is látok, vagyis élek, minden egyéb mozgást és gondolkodást igénylő cselekvés előtt megállapíthattam, hogy ma nagyon meleg lesz. Mire kitapogattam a kávéfőzőt a konyhában, és az éltető folyadékom minden cseppje a bögrémben landolt, felvonultam a számítógépe elé, és az időjárási portált kezdtem tanulmányozni. "Jön a 30 fok". Ezek szerint ezen a hétvégén nem Murphy írja az időjárást. Bár ettől még eshet, illetve az ország területén egyetlenegyszer lesújtó villámütés is megtalálhat, azért talán ekkora Bridget Jones nem vagyok. A lényeg, hogy eldöntöttem, a hétvégén túrázni megyek...

Bár a környék minden egyes nevezetességét, természeti képződményét, kis és nagy kövét, várát, templomát, települések fáinak számát, leveleinek és fűszálainak mennyiségét, történelmi jelentőségét, szálló por koncentrátumát és szmog-szennyezettségét ismerem, mégis muszáj lesz kimozdulnom kicsit, mert ez a tesznye életmód nem tesz jót az izmaim, a bőröm, az egészségem állapotának.  A csoffadás, a ráncosodás, a petyhüdtség, és egyéb ehhez hasonlatos fogalmak nem férnek meg a szótáramban. Ezt nem engedhetem meg magamnak, akárhány éves is vagyok. Önmagam miatt. Hogy ha tükörbe nézek, feszes bőrt és lágyan ívelő izmokat, vagyis egészséges testet, egy remek formában lévő dögöt lássak. Mert megérdemlem.

A mai nap viszont feláldozom magam a házimunka oltárán. Saját magam cselédjeként, tisztaság-mániából. De amikor kipucoltam végre a házat a szarból, és leteszem a seggem ismét a gép elé, magam elé veszem a tökéletes házasságban élő barátnőm és házastársa pincészetéből kapott istenifinom boromat, és valami zúzós rockot hallgatva romantikázom szét magam ezen a csodás napon...