A tavaly május 28-án írt A döntés című bejegyzésemet olvasgattam, melyben taglaltam, hogy eldöntöttem végre, elindulok azon az úton, ami az enyém, mert minden bátorságomat összeszedtem, és kész vagyok a saját álmaimat megvalósítani. Majdnem egy év telt el azóta. Találtam egy remek melót, mondhatni…

Körbenézek a barátaim és ismerőseim háza táján néha, hogy merre tartanak. Talán csak némi összehasonlítást végzek, hogy én vagyok-e szerencsétlenebb, vagy ők, a kapcsolataikban. A cél mindenféleképpen az, hogy ugyanazt, vagy legalábbis hasonló boldogságot lássak arcukon, mint magamon. Boldognak…

Tegnap este azon filozofáltam, hogy az órák, napok, évek elteltével, életünk során vajon hányszor tesszük fel magunknak a kérdést: Vajon tényleg ilyen életet akartam magamnak? Elégedett vagyok azzal, amit elértem? Valóban arra az életre születtem, amit most élek? És ha nem, teszek az álmaimért,…

Nem áll szándékomban felsorolásba kezdeni, hogy mitől lehetünk momentán éppen most boldogok. Ezt mindenkinek a saját maga életében kell megkeresnie. Vagy inkább meglátnia. Igen, nem rossz ötlet néha lefújni a vastag port arról a szemüvegről, és tüzetesebben megvizsgálni a körülöttünk felsorakozó, és…