2021. március 20. Szombat
Már talán egy éve van velünk a covid, amely gyorsan globális pandémiává nőtte ki magát. Egy év alatt megszoktuk a szabályokat, és bár 2020 márciusában még lázítónak találtuk, hogy korlátozzák a szabadságunkat, gyorsan felfogtuk, hogy miért szükséges. Mára mindennapossá vált a maszk. Ma már csak tekinteteket láthatunk az utcán, arcok nélkül…
Egy átlagos 43 éves nő vagyok. Nem vagyok orvos, nem vagyok virológus, sem politikus. Csak egy full átlagos ember Magyarországról. 29 éve dohányzom. 2 éve köhögök, amire eddig egyetlen gyógyszer sem volt hatással. Ezért is igyekszem betartani a szabályokat. Nem azért, mert megmondták, hanem mert józan paraszti ésszel is evidens. Mint bármelyik vírusnál való védekezés során. Gyakran fertőtlenítek, és használom a maszkot. Eddig sem viseltem, ha belemásztak az emberek az aurámba, most sem viselem. A barátaimmal ugyan úgy összejárunk beszélgetni, mint korábban. Megbízom bennük – nem hiába a barátaim. Nyilván nem jönnének, ha tünetet észleltek volna magukon. Se kutyám, se macskám, és bár bejárok a munkahelyemre, azt gondolom, hogy a sok fertőtlenítés és a 3 lépés távolság az emberektől megvéd a vírustól.
Biztonságban élek, nem jártam eddig sem sehol 8 után, most sem vágyom erre. Amint lehetett, regisztráltam az oltásra. Nem csak a fent leírt okok, a betegségem miatt, hanem azért is, mert evidencia, hogy ha világjárvány van, amely súlyos tünetekkel jár, mi több, halálos kimenetelű lehet, és van rá vakcina, kizárólag ez jelenthet megoldást – mint más súlyos betegséggel szemben, amelyek ellen gyerekkorunktól különböző oltásokat kapunk. Az oltást 3 hete meg is kaptam, jövőhéten kapom meg a másodikat. Láthatólag minden rendben. Mégis kezdek megőrülni.
Több oldalt és csoportot vezetek a facebook-on, a magán profilomat nem használom. A munkatársaimmal való személyes, és a barátaimmal való messengeres kommunikáción kívül ez volt az egyetlen platform, ahol emberekkel kerültem kapcsolatba. Tőletek őrülök meg annak ellenére, hogy nem vagyok bezárva, és konkrétan súlyos korlátokat sem kell megszenvednem az életemben, mert eddig sem nagyon éltem másként. Tőletek őrülök meg, akik politikai vitákba bonyolódtok olyan témában, aminek köze nincs a politikához. Az életetekről van szó, és gyurcsányoztok meg orbánoztok. Egymás torkának estek, ölitek egymást, feszültek vagytok, simán, ok nélkül küldötök el a picsába és idiótáztok le, mert épp jó kiereszteni a gőzt arc és név nélkül egy közösségi oldalon, minden következmény nélkül. Kommunistának tituláltok, mert ma nem dugott veletek az asszony, vagy nem ott volt a kenyér a boltban, ahol megszoktátok.
Tőletek őrülök meg, idegenek, akiknek nincs esze, és bár az életetekről van szó, inkább elutasítjátok az ésszerű lehetőségeket, megoldásokat, mert épp az egyik politikai oldallal szimpatizáltok, vagy mert Juliska néni ezt mondta a ház előtti padon, és jól hangzott. Eszetek meg nincs, hogy eljussatok A-ból B-be, és végig gondoljátok. Nem kell hozzá diploma, csak maroknyi ész. Egyébként leszarom, mindenki játsszon a saját életével, de engem senki ne veszélyeztessen. És már azzal veszélyezteted az ép elmémet, hogy létezel, és hangos vagy, de marhára, pedig a kutya nem kérdezett. És árasztod magadból azt a töménytelen idiótaságot, amit még nem látott a világ. Kinyírsz a puszta léteddel. Majd ha a szeretted haldoklik a kórházi ágyon, vajon észhez térsz(?). Nem lehetsz mellette az utolsó perceiben...
Nem tudom mikor lesz ennek vége. De jó lenne, ha vége lenne.
