Én, a bölcs inkább azt szoktam mondani volt: ne menj olyan úton, ami nem a tiéd. Na de honnan a fenéből tudjam, melyik az az út, amelyik az enyém? Hát onnan, hogy boldogságot ad járni rajta. Nem mindig könnyű, vannak akadályok, de többnyire pozitív történések sorozatát rejtegeti. Hát én most nem…

A tavaly május 28-án írt A döntés című bejegyzésemet olvasgattam, melyben taglaltam, hogy eldöntöttem végre, elindulok azon az úton, ami az enyém, mert minden bátorságomat összeszedtem, és kész vagyok a saját álmaimat megvalósítani. Majdnem egy év telt el azóta. Találtam egy remek melót, mondhatni…

Nem hiszek a véletlenekben, vallom, hogy minden okkal történik az életünkben. Vannak folyamatos jelek, amik megmutatják, merre kellene mennünk, és rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e ezeket. Ha igen, vajon arra lépünk-e, hogy önmagunkat megvalósítva valóban a saját életünket éljük, lehetőleg minél…

Sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon hogy a fenébe jutottam el odáig, hogy egyedül érezzem magam olyannyira remekül, hogy ez boldogságérzetet okozzon. Akár hova nézek, mindenhonnan az csöpög, hogy mert az ember társas lény, meg párban szép az élet, meg mennyire szüksége van az embernek egy…

Tegnap este azon filozofáltam, hogy az órák, napok, évek elteltével, életünk során vajon hányszor tesszük fel magunknak a kérdést: Vajon tényleg ilyen életet akartam magamnak? Elégedett vagyok azzal, amit elértem? Valóban arra az életre születtem, amit most élek? És ha nem, teszek az álmaimért,…