Nem hiszek a véletlenekben, vallom, hogy minden okkal történik az életünkben. Vannak folyamatos jelek, amik megmutatják, merre kellene mennünk, és rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e ezeket. Ha igen, vajon arra lépünk-e, hogy önmagunkat megvalósítva valóban a saját életünket éljük, lehetőleg minél…

Két hete beszéltem meg a tökéletes házasságban élő barátnőmmel egy randit. De amikor elkezdtem készülődni a sok 5 perces megpihenésem után, jött egy bazinagy felhőcsomó, és beborította az egész várost, ahol élek. Aznap semmi kedvem nem volt szarrá ázni, így lefújtam a találkát. Majd máskor, jobb…

Sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon hogy a fenébe jutottam el odáig, hogy egyedül érezzem magam olyannyira remekül, hogy ez boldogságérzetet okozzon. Akár hova nézek, mindenhonnan az csöpög, hogy mert az ember társas lény, meg párban szép az élet, meg mennyire szüksége van az embernek egy…

Bár ma sem magától vetett ki az ágy - de rég volt már olyan, mikor nem a szomszédra, vagy egyéb más idegölő zajongásra ébredtem -, és a napfelkeltéről is jócskán lemaradtam, azért az életmentő kávé megvolt, és máris boldoggá tette a reggelem. Mondhatni, hogy a kávézás egy szenvedély lett az…

Azóta eltelt 4 év. És mintha semmi sem változott volna. Ja, de igen. Még boldogabb vagyok. :) Talán mert nem keresek pasit, és úgy fogadom el a világot, ahogy van? Nem tudom. Ettől függetlenül azért vannak esetek, mikor kicsapja valaki vagy valami az összes biztosítékom, és a vér a fejembe szökken…

Sokan vagyunk egyedül. Mert most szakítottunk azzal, akivel képzeletünkben nemrég még hófehér ruhában lépdeltünk az oltár felé, vagy mert épp karriert építünk, és nem fér az időnkbe egy társ. De az is lehet, hogy épp csak azért, mert jobb így… Fene tudja. A lényeg, és a kérdés az, vajon manapság,…