Két hete beszéltem meg a tökéletes házasságban élő barátnőmmel egy randit. De amikor elkezdtem készülődni a sok 5 perces megpihenésem után, jött egy bazinagy felhőcsomó, és beborította az egész várost, ahol élek. Aznap semmi kedvem nem volt szarrá ázni, így lefújtam a találkát. Majd máskor, jobb időben, napsütésben találunk időpontot. Ez a nap a mai napra esett. Elkezdtem készülődni, és láss csodát: beborította a várost egy bazinagy felhőcsomó, és megtelepedett itt, mint tyúk a tojásokon. És rohadtul nem akar leszállni róla. Mi ez, kérem?! A Bridget Jones 3?!
Tipikus. Pedig tele voltam ma boldogsággal. Annyi boldogságot sugároztam ma a környezetembe, hogy már-már veszélyes árunak számítottam volna a logisztika világában. És tuti, hogy szivárványszínű volt az aurám is! Be kellett volna vonzanom a jó időt, napsütést, ami idáig meg is volt. De aztán... De aztán mély levegőt vettem, és konstatáltam magamban, hogy a mai terápiát semmi nem fogja elcseszni, még egy Murphy törvénykönyv szerint alakuló tradíció sem. Ha térdig gázolunk a vízben, mert leszakad az ég összes felhőjének vize, akkor is találkozom ma a barátnőmmel, és remekül alakul a napunk!
Közben egyre több felhő jött, egyre sötétebbek, és már dörög meg villámlik is. Igaz, még van két órám, hogy elinduljak, szóval a remény hal meg utoljára, talán addigra elmegy ez az égi csoda. Óóó, igen, már helyenként kék az ég!
A konklúzió: ne ítélj elsőre, mert semmi nem az, aminek látszik. Mindazonáltal kurva bölcs vagyok ma.
