Nos, ha valakibe szorult csepp ész, máris badarságnak tartja a fent állított dolgokat, és rájön, hogy ez itt nem a Szex és New York, hanem a nagy büdös valóság. A szingliség ugyanis egy átmeneti állapot. Szakítottam az exemmel, és még nincs meg a következő kiszemeltem. Vagy: épp szakítottam az exemmel, és momentán más fontosabb dolgok foglalkoztatnak, mint párt keresni. És egyébként is. Párt keresni kell...? Na jó. Keressen, akinek kell.

Szingli vagyok, de nem öntörvényű. Ugyanakkora felelősségérzetem van, mint bárki másnak. Hiszen nem szinglinek születtem, a hátam mögött van néhány komoly kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy igen, én is voltam páros, valamikor, és tudok kompromisszumot kötni, ismerem a párkapcsolat buktatóit, nehézségeit, van érzelmi intelligenciám, nagyon is tudom alkalmazni, és kell is a mindennapok során. Én is sokszor hibáztam, hiszen nem vagyok tökéletes, de annál többet tanultam, és igyekeztem kijavítani minden hibát a jövőben. Szingli vagyok, de most is akkor zabálom magam tele, amikor csak akarom, és amikor akkor zabálnék, ha párom lenne. Maximum neki is megmutatnám, mekkora bűn mondjuk éjszaka 11-kor felfalni 3 melegszendvicset kakaóval. Szingli vagyok. Nem utálom a pasikat, és nem is tömöm magamba őket, mértéktelenül, de mértékkel sem. Van az a korszak a nő életében, mikor vannak fontosabb dolgai. Álmok, célok elérése. És ezek nem kifejezetten a karrierhez kapcsolódó fogalmak.

Szingli vagyok. Nincs pasi ideálom, így nem is keresem, kutatom. Megfelelő szellemi szint van. És ha akar, majd megtalál. Szingli vagyok. És 38. Karrier? Leszarom. Sose érdekelt. Minden bizonnyal én is szeretnék olyan helyen, és olyan munkakörben dolgozni, amit szeretek csinálni, de úgy gondolom, ezt nem csak egy szingli és nem csak egy nő gondolja így, hanem minden ember. Magyarországon erre még nincs nagy esély. Szingli vagyok, és nem olvasok romantikus könyveket. Meglehet, napi 5-10 könyv is megfordul a kezemben, de ezek általában szakkönyvek, építészeti- vagy történelmi írások, tanulmányok. Mert szingli vagyok, nincs torz énképem. Sőt! Teljesen reálisan látom saját magam, és sem lejjebb, sem feljebb nem teszem magam annál, ahova tartozom. És meglehet - itt lehet a kutya elásva -, hogy talán pont azért vagyok szingli, mert sokkal tudatosabb, reálisabb, képzettebb és felkészültebb vagyok egy normális párkapcsolatra, mint sok nő társam egy szar kapcsolatban, így még várok arra a hasonlóan felkészült, érzelmi intelligenciával és tapasztalattal megáldott férficsodára, aki az én párom lesz egyszercsak...