Még egy hónap sem telt el a legutóbbi bejegyzésem után, melyben azon álmodoztam, hogy felszámolom a szingli létet, és újra kapcsolatban élek majd, mert szükségem van azokra az érzésekre, amikre minden embernek szüksége van. Szerelemre, szenvedélyre, pillangókra a gyomorban, meg ilyesmi. Azt vettem a fejembe, hogy majd megtalálom az arany középutat munka, felszín, célok és kapcsolat meg érzelem terén, hogy a boldogság fogalma számomra is elérhetőbbé váljon, és ne csak lexikonokból vagy nőknek kreált színes újságok hasábjain olvassak róla. Érezzem is. Mert kell. Érzésekre volt szükségem, hogy embernek érezzem magam. Elterveztem. Akkor. Alig 1 hónappal ezelőtt. És megkaptam őt...
Talán furcsának tűnhet, de amit leírok ebben a blogban, vagyis kitűzök magam elé egy újabb célt, megkapom. Amikor úgy "döntöttem", hogy az exemtől többet szeretnék, és elmondtam neki, majd némi közönnyel nyugtázta, semmi jóra nem számítottam. Aztán megtört jég. Találkoztunk egy meló során, és megbeszéltük mit szeretnék. Mint valami szerződés állt készen, több pontjával, és csak arra várt, hogy aláírja. Aláírta.
39 éves vagyok. Már nem szingli. Egy céltudatos, akaratos nő, aki hajtja az álmait, és míg nem lóg ki a bele, csinálja. Érzéketlenül. Ha ez az ára. A kapcsolataimat manapság szerződésnek tekintem. Meglátni és megszeretni? Szerelem első látásra? Ne röhögtess... Elmész, közlöd mit akarsz. Felsorolod a pontokat, részletesen. Majd ha van kérdés, kivesézed. Aztán alá lehet írni, vagy nem. Aláírta. Tudatos kapcsolat? Álomtéglákból előre felépített valami? Ez rettenetes.
2017. március 21-én igent mondott, próbáljuk meg. Azóta találkoztunk jópárszor. Építkezünk. Közben akarjuk is. Igyekszünk elfogadni, tolerálni, kinyílni, robotból emberré válni. Érezni. De még nem megy. Még mindig robot, még mindig robot vagyok. Kellett nekem nemnormális ember. Nem is én lennék, ha nem ő kellett volna. Én sem vagyok normális. Talán ez is közös. És talán az idő folyamán mindkettőnknek sikerül újra emberré válni, és emberi érzésekkel, emberi kapcsolatot összehozni, még akkor is, ha ma még ez reménytelen.
