Bár jelenlegi életemben nem érzem hiányát egy kapcsolatnak, azaz nincs szükségem pasira ahhoz, hogy boldog legyek, vagyis nem keresek férfiállatot magamnak - csak mert ilyen időszakot élek -, azért felregisztráltam egy társkeresőre pár hónapja, hogy ha úgy adódna, hogy arra jár az igazi, akkor megtalálja a profilomat, és remegő kézzel lábbal kapálózva zengjen el egy ódát, hogy nem tud nélkülem élni. Na nem is ez a lényeg, mert bevallom, nem sűrűn látogatom ezt az oldalt, mivel ami nem érdekel, azt nem keresem, azért egyszer kétszer oda pillantok, legalábbis ha már valaki levelet ír. Mert lehet, hogy a hercegem az, és nyilván nem hagyhatom válasz nélkül szerencsétlent. Ma viszont rájöttem, miután kaptam egy levelet, hogy a társkereső portálokon leledző emberek inkább arra jók, hogy hogyan csapják szét a nő idegrendszerét egy pillanat alatt... (Tisztelet a kivételnek.)
Míg ment a mosás, és arra vártam, hogy végre kiteregessem a szennyesből tisztává vált ruhákat, épp csak véletlenül pillantottam meg a postafiókomat, ahol 2 levél várt. Az egyik ama bizonyos, Magyarország legnagyobb társkeresőjéről érkezett, jelezvén, hogy valaki levelet írt nekem. Miután felmentem az oldalra, kapásból az első volt, amit megpillanthattam a titokzatos oldalon, ahol fizetni kell, hogy kiírják az engem megtekintett Kiss Pista nevét, hogy egy 57 éves férfi levele várakozik a postaládámban... (Ezt inkább itt üresen hagyom, mert nem tűrné a nyomdafesték.)
Minden olyan precízen ki van töltve a társkeresős adatlapomon. Minden, érted? Az első, amit ki kell tölteni, ha regisztrálsz, az a saját adataidon kívül a másik nem képviselőjének kora. És megadtam, hogy 39-44. Erre ír nekem egy 57 éves vén test! Én megértek mindent. Mindent képes vagyok elfogadni ezen a világon. Egy dolog van, amitől az összes, az összes létező sejtem, receptorom, agysejtem kipusztul egy pillanat alatt, és leőszülök szerencsére csak a hajfesték alatt, ez pedig az emberi érdektelenség, tiszteletlenség. Mert mondja meg nekem valaki őszintén, hogy ha annyira tisztelnénk egymást, mi emberek, kortól, nemtől függetlenül, akkor írnánk egy olyan embernek, aki nem minket keres?! Hol vette figyelembe ez az ember azt, hogy nekem milyen igényem van, és én mit szeretnék?! És egyáltalán hogy képzeli egy 57 éves ember, hogy én meg ő?!
Konklúzió:
