Csodás nap ez a mai, mindenkit megszállt az ihlet romantikából. Mert vattacukor városban azt gondolták a férfiak, hogy a nők most repültek le ici-pici, recegő, rózsaszín szárnyacskáikkal a rózsaszín felhő puha habjaiból, és rögtön a szép szavakat kimondó cukorborsó fiúcskák lábai elé omlottak. Eszemben sincs összetörni a fehér lovag szívét, sőt, korábbi tapasztalataimat sem viszem bele ebbe a gyönyörű, rózsaszín selyemmel átszőtt történetbe. Döntse el ki-ki önmaga, hogy mit lépne a ma kapott vattacukor üzeneteimre. Én inkább megyek, és megeszek fél disznót, és amúgy is...nem szeretem a vattacukrot. Az utolsó bejegyzés azért elgondolkodtatott...
"Amikor a fotódat nézem, a szívem azt súgallja, hogy Ő kell neked és ne engedd el! Úgy érzem, hogy egyedül csak veled lehetnék boldog!"
"A legvonzóbb nők egyike vagy,akit valaha láttam....."
"megolvasztod a szivemet a szépségedel ami jég ből volt"
"a szépséged még a csillagokat is mehoditya"
"Kisasszony, ilyen nőért a perzsák annak idején ezer hajóval keltek útra."